Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A NYÍRBÁTORI BÁTHORY-REZIDENCIÁRÓL

2009.06.03

 

Közismert, hogy az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága részéről a megszavazott díjak és citrom-díjak mekkora és milyen visszhangot váltanak ki jóformán az egész országra kiterjedően – érdekes és elgondolkoztató, hogy sem a médiában, sem a személyes megnyilvánulásokban senki nem háborog az elismerést jelentő díjak miatt, annál nagyobb a zúgolódás, tiltakozás – nem egyszer a szánakozó felhang is – a citrom-díjak körül.


A Magyar Kulturális Örökségvédelmi Egyesületet (MKÖVE) néhány éve azzal a szándékkal hozták létre alapítói, hogy a magyar műemlékvédelem hivatásos körei és a társadalom minden rétege között felélénkítse az utóbbi időben nagyon hézagossá vált gondolatáramlást, vélemény- és ötletcserét. A 2007. évi ICOMOS "Citrom-díjak" körüli „viharok” adták az ötletet, hogy az MKÖVE hívja meg az érintetteket és az érdeklődőket helyszíni szemlére, a látottak megvitatására az egyik citromos emlékhez. Így került sor 2007. június 2-án a nyírbátori Báthory-rezidencia újjáépített épületében az eszmecserére.

Rögtön le kell szögezni: a megbeszélés kezdeményezőit – de talán valamennyi résztvevőt is – meglepte az érdeklődés. A város polgármesteri hivatalának képviselői mellett a KÖH kiemelkedő tisztségviselői és a területi felügyelője, az OKM, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, az Építészeti Múzeum, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézete, a Castrum Bene Egyesület, az épület kutatásában, tervezésében, illetve megvalósításában részes illetékesek, több más szakmai érdeklődő, és természetesen az MKÖVE több tagja – összesen mintegy 25 fő – vett rész a bőségesen a délutánba nyúló eszmecserén.

A jelenlévők az épület és környezetének megtekintése után a régészeti és művészettörténeti kutatás, majd a tervezés, illetve a megvalósítás legfontosabb tényezőit áttekintő összefoglalásokat hallgatták meg. E beszámolók a szakmai eszmecserét is provokálták, s a megbeszélés egész folyamatára a spontán, az elhangzottak lényegére koncentráló oda-vissza véleményáramlás volt jellemző – és állapításuk meg azonnal: mindvégig baráti, jobbító szándékú, az egyes szakterületek mélyreható ismeretén alapuló eszmecsere részesei lehettek a jelenlévők.

Érdemes áttekinteni – természetesen a teljesség igénye nélkül – a legfontosabb megállapításokat.

 

A körültekintően végzett kutatások révén megismert tények ellenére változatlanul nagyon sok az épület körüli bizonytalanság. Ezek közül talán a legjellemzőbbek:

• A hajdani épületegyüttes egyetlen elemének ilyen mértékű hangsúlyozása nem gyengíti-e a többi rész jövőbeli érvényesülését?

• A loggia kialakítására több további „hiteles” alternatíva is elképzelhető.

• A belső, boltozott terek további átgondolást igényeltek volna.

• Sajnálatos, hogy a faragott kőrészletek hitelesítése csak kevés eredeti részlet (másolata!) által van elképzelve, noha a beszámolók szerint még több töredék is rendelkezésre áll.

• Az épület esztétikus megjelenésű, alkalmas arra, hogy tágabb környezetét a jövőben hatékonyan szervezze. Mai formájában mégis aránytalan torzóként jelenik meg. Ez körültekintő műemléki, művészettörténeti, építészeti megfontolásokat igényel a jövőt illetően.

• A rekonstrukció a műemlékek helyreállításának egyik szükséges eszköze, azonban az is nyilvánvaló, hogy a rekonstrukció megépítését csak kivételes esetekben lehet választani. További nagyon sok eszmefuttatás, megfontolás kell, hogy történjék még e problémakör kifejtése érdekében.

• Át kell gondolni azt is, hogy adott esetekben, ha kell szembesülni a pénzügyi források szűkösségével, befolyásolja-e ez a helyzet a helyreállítás mértékét, kitolja-e határait. Meddig, milyen mértékig megengedhető ez a „műemléki pragmatizmus”?

• Nyilvánvaló, hogy a műemlékekkel foglalkozó szakemberek más, finomabb, apróbb jelzéseket is értelmezni tudnak, mint a társadalom szélesebb rétegei. Meddig terjedhet tehát az identitás növelésére alkalmas eszközök alkalmazása?

Az így kiragadott gondolatok is igazolják, hogy a nyírbátori eszmecsere hasznos, minden résztvevő számára továbbgondolást inspiráló esemény volt. Gyakoribbá kell tenni az ilyen összejöveteleket, szélesebb köröket megszólító sorozatot kell ezekből szervezni. A Nyírbátorban elhangzottak is igazolják, hogy az ICOMOS MNB szándéka szerint a teljes folyamat minősítése, annak pozitív, és negatív tendenciájának bemutatása volt.

A megbeszélésen, majd az MKÖVE soron következő összejövetelén a témával kapcsolatosan elhangzottakat lejegyezte:

Bendi Lajos ügyvezető és Ágostházi László tiszteletbeli elnök


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.